Cikkek

2014 Fázós TOPorgós

Fázós TOPorgós a téli tavaszban

Szezonnyitás a Velencei-hegységben

 

A múlt

     Egy évvel ezelőtt a túra előtti napon az általános bizonytalansággal küzdött mindenki. Néhány nappal korábban nagy havazás volt, mínuszokkal és széllel, s az akkori szombati napra mindenféle elrettentő jelzéseket adott ki a meteorológia. Mindezek ellenére,  majdnem százhúszan bevállalták a megpróbáltatásokat és nem is kellett csalódniuk. Az idő megnyugodott, szikrázóan sütött a Nap, és a mínusz két fokban ideális túraidő volt. Idén viszont, ahogy közeledett a túra napja, sem hó, sem a meteorológia nem fenyegetett. Sőt! Ibolyák és hóvirágok nyíltak. Helyenként bimbót bontott az aranyeső, az orgona, Somogyban virágozni kezdett a repce.  A hőmérő a plusz tizen fokokat ostromolta. Minden összeállt egy kellemes tavaszi túrához, a tél közepén. De vajon kitart-e a tavasz 18-áig? Ezek a kérdések jártak a fejünkben, miközben egyre közeledett a hétvége.  S mind jobban szorított a kérdésre a válaszadás: Hány emberre számítsunk?

Reggel

     Pénteken szikrázó időben indultunk elvégezni az utolsó simításokat. Helyükre kerültek  Nadapon az üstök, a forró teának és forralt bornak, a sörpadok a nevezéshez és elkészült az előzetes adminisztráció. Az alig pirkadatban, lassan tellett a rajt-cél belső parkolója, érkeztek a pontőrök és megjelentek az első túrázók is. A bázisul szolgáló sörözőben serényen dolgozott a kávégép, s néha összecsendült egy-egy kisebb pohár is. Kezdetét vette a reggeli gyors rutin, és mi pontőrök már zsákokkal a hátunkon haladtunk el a még nem is szedelődzködő túratársak mellett. Viszlát később az erdőben! Szürke, párás hajnalban futott velünk az út a Meleg-hegy felé. A fák ágai között egyre világosabb lett, de még nem tudtuk vajon milyen lesz az aznapi idő. A Meleg-hegy lábánál, a fennsíkra érve már sejteni lehetett a felkelő Napot a felhők mögött, de az eget a nyugati égbolton trónoló, csaknem telihold uralta. Elhagyva az Angelika-forrást , a Bodza-völgy sziklái szinte irracionálisan zöld, vastag moha rétegbe burkolóztak. A jó időben aktív vadak, az őszi avarban, valóságos sztrádákká változtatták, a máskor alig észrevehető vadcsapásokat. Így érkeztünk el, kicsit több mint öt kilométer gyaloglás után a mai nap legtávolabbi pontjára, Barlang-kúthoz.  Már látszott a pihenő rönk asztala és padja, amikor megláttunk egy alakot, aki a szemközti hegyi ösvényen ereszkedett lefelé, hátizsák nélkül. Terepfutó? Kérdeztük egyszerre és meggyorsítottuk lépéseinket. Egyszerre értünk a kis völgybe.  S valóban, a fiatalember ott szorongatta a kezében a túránk itinerét.  Mi ötven perc alatt értünk a pontra, harminc perces indulási előnnyel, ő negyven perc alatt elért minket úgy, hogy bejárta már a két előttünk lévő pontot, s ezért csaknem négy kilométerrel nagyobb távot tett meg!

Indul a pörgés

     Kicsit megpihent, a pecsételés után, s aztán hipp-hopp eltűnt az emelkedő fái között, Sukoró irányába. Gyorsan kipakoltunk, felállítottuk a pontot, majd nekikezdtünk a tűzrakásnak. Már kezdet erőre kapni a láng, mikor fél órával a futó után megérkezett a második ember. Vele már a rajnál találkoztunk. Nem volt ismeretlen számunkra, már törzsvendégnek számít túráinkon, Budapestről. Gyakorlott túrázó, magas rajtszámmal, így már valószínűsíteni lehetett, hogy sokan leszünk.  Alig telt el tíz perc befutott a következő páros és az első kutya. A roti, nem az övék volt, Sukoró felett csapódott a kis csapathoz. Barátságos, gondozott állat, aki még kétszer meglátogatott bennünket, felcsapva önkéntes túravezetőnek másokhoz. Szépen lobogott a tűz, felkerültek a nyársakra az első szalonnák és az egyre jobban áradó túrázók tiszteletére kitisztult az ég és egyre jobban sütött a nap.   Kerültek is le a meleg ruhadarabok szép számmal. Jöttek kisebb, nagyobb csoportok, családok, párok, lazán, vagy erősebb tempót diktálva. A terepfutók a melegben egyre csapzottabbak voltak, de falták a kilométereket. Ki csak pecsételtett és ment is, ki elfogadott egy-egy italt és pihent hosszabb-rövidebb ideig. A völgy kidőlt fái kitűnő padoknak bizonyultak a nyugalomban. Egyre több kutya érkezett, a már jól ismert vizslapár és gazdáik Dunakesziről, de voltak elnyűhetetlen vesztik is.  Ahogy délfelé közeledett az idő, sokasodtak a gyerekek. Voltak önjáróak, de volt kit apuka, anyuka hozott a hátán hordozókban.  A távok és a terep adottságai egyre több családot vonzanak el hozzánk. Volt, hogy meditatív csendben úszott a kis völgy, de előfordult, hogy jobban hasonlítottunk szabadtéri játszótérhez.

Közben a mesebeli térerőt kihasználva legalább annyit megtudtunk a központból, hogy kétszáz fölött van az indulók száma. No, főhet a Bence-hegyiek feje, van-e náluk  elég csoki. Aztán rájöttünk, szerencsés helyzetben vannak, hiszen alig fél óra onnan a bázis. Ahogy telt a rajtlista, úgy szaporodott az ismerősök száma is. Volt aki a környékről jött, de szép számmal akadta távolabbról érkező, sokszor visszajáró túratársak is. Persze nekik könnyebb dolguk volt, az ismerős pontőrökkel, de sokat, már mi is messziről felismertünk. Megérkezetek a helyi testvérszervet a Pucút Nyulak Természetjáró SE prominens tagjai, a mezőfalvi iskola szokásos kommandója és nem sokkal ebéd után, két barátnőnk Erzsi és Zsuzsa is. Ők aztán végig velünk maradtak.

Levezetés

     Ezen  a túrán nem volt meghatározott szint idő, s az útvonalat is két irányból lehetett megtenni, tetszés szerint. Aki a bónusz pontot is érintette a négy kilométeres kitérőt bevállalva és megszerezte János-forrás pecsétjét az a célban egy extra almás pitében részesült a forró tea, forralt bor, zsíros kenyér és szalonna sütési lehetőség mellé. Természetesen mindenki megkapta a hivatalos kitűzőt a síelő rókával.  Szinte mindegyik ponton volt valami meglepetése az őröknek általában folyékony formában, de a hivatalos ellátás a célon kívül Sukorón a Zsuzsi presszónál forró tea, és a már említett csoki a Bence-hegyen volt. Kétszáztizenkettő túrázó után elfogytak  a rajtszámok, így mi is tábort bontottunk a lassan alábukó nap fényében.  Indultunk vissza Nadapra. A bázison nagy volt a forgalom, gyorsan fogyott a pite, ropogott a tűz és sült a szalonna is. A zsíros kenyérnek is volt keletje, s fogyott a tea és a forralt bor . A kis söröző, ami vendégül látott minket szintén tele volt. Aztán napszáltával előkerült Zoli gitárja és felhangzottak az első dalok. Bekapcsolódtak az éneklésbe túrázó társaink is, és már-már Zánka vagy Csillebérc egykori hangulat köszönt vissza. Szép nap és szép este volt. Ahogy belenyúltunk az éjszakába elment az utolsó busz is, s a parkolóban  csak a szervezők autói maradtak.  Sokan ígérték, hogy visszatérnek nyáron, az éjszakai túrára.

Hát akkor veletek újra július 5-6-án az Éjszakai TOPorgon! Mi ott leszünk !

Üdv addig is mindenkinek!

Huszár Attila
 


Kedves Szervezők, kedves Túratársak!

Az idei téli Toporgós túra meglepetés volt többszörösen is számomra.
Először is, hogy el tudtam jönni. Másod sorban pedig az időjárás miatt. Szerintem a szervezők valamit elhibázhattak és tavaszi túrát készítettek nekünk. Majd külön megdorgáljuk az időjárásfelelősünket. Hihetetlen, hogy január közepén +14 fokban napsütésben sétálhattunk egy szál pulóverben. A táv egyébként tökéletes választás! Családoknak, gyermekeknek, barátoknak, pároknak. Tényleg mindenki által teljesíthető, szabadon variálható. Annyira az emberekről, a természet szeretetéről és a feltöltődésünkről szólt ez a nap. Ahogy végigjártam az útvonalat, itt-ott ismerősöket látva mindenhol lehetett beszélgetni. Semmi stressz, semmi szintidő. Bár a „teljesítmény” már régóta nem érdekel, úgy gondolom, aki megszerettetni szeretné ismerőseivel, barátaival, családjával a túrázást pont ilyen helyen kell indítania, elvetnie a „magot”. Elég széles a Toporgók kínálata, hogy mindenki találjon benne kedvérevalót egész évben.
Visszatérve a tegnapi túrához, kicsit értékeljünk. Gyönyörű volt az útvonal, a Velencei-hegység java benne volt. A szintemelkedés is elfogadható volt, tudom sajnos több nem nagyon lehetséges. Az időjárást már dicsértem de ebből adódóan tökéletes útviszonyok voltak az erdőben. A jelzések jól láthatóak voltak – ott ahol kellett, hogy legyenek. A csokit mondjuk én inkább Barlangkútra tettem volna de ez csak egy apróság. A pontok elég jól voltak elosztva távolság szempontjából. Így viszont aki a Bence-hegy felé indult gyakorlatilag a csokival és a teával Sukorón el is lőtte az ellátmányozást a túra alatt. Persze ez 16-20km-en nem téma.
Annyira de annyira tökéletes volt minden. A célban a meglepetés almáspite, a sok tea és forraltbor, a szalonnasütés. Egy kis gitárszó a tábortűz mellett. Ugyan technikailag rá volt mindenki készülve a télre, így viszont sokkal kellemesebb volt órákon át a szabadban sétálni majd kb. ugyan ennyi időt a célban elbeszélgetni J
A hangulat is forró volt nem csak a kondérban melegentartott védőital!
A kápolnásnyéki gimiből jövő segítséget örömmel láttam, remélem hosszú távon sikerül a diákokkal jó kapcsolatot kiépíteni és kicsit megfertőzni őket is a Toporgók erdőjárásával, természetközeli gondolkozásával.
 
Köszönöm nektek, hogy most nem mint szervező, hanem mint résztvevő kiélvezhettem a túra minden percét!

 

Molnár Gábor

 

Kiegészítő információk